A papír története

„Az íróanyagnak köszönhetjük azt, hogy emberként tudunk élni, és értékes gondolatainkat az utókorra hagyhatjuk” – írta Plinius kora íróanyagáról a papiruszról.

Bizonyos területeken agyagtáblákat használtak az írás feljegyzésére, az ókori Egyiptomban a papirusz terjedt el: Pergamon városában amikor nem volt elegendő papirusz, akkor állati bőrökre kezdték el a kéziratokat feljegyezni. (pergament).

Arról, hogy ki és mikor fedezte fel a papírgyártást többféle magyarázat létezik, és a mai napig vita tárgyát képezi. Abban a tudósok egyetértenek, hogy a kínai Caj Lunnak szerepe volt a papírgyártás feltalálásában, vagy a módszer elterjesztésében. A papírkészítés alapjául növényi rostok vizes oldalát használták fel. Kétféle technika létezett a papír előállítására, az egyik a merítés, a másik a felöntés. A merítéses technika vált a világon ismertté. A kínaiak titkukat hosszú évszázadokig féltve őrizték, de szállították más országba papírt. Először egy Koreába szökött buddhista szerzetes árulta el a papírkészítés titkát, majd 610-ben eljutott az újfajta papírkészítési eljárás Japánba Doncho szerzetes segítségével.

751-ben az arabok háborút vívtak a kínai határterületek megszerzéséért, és legyőzték a kínaiakat. A hadifoglyok egy részét Szamarkandba hurcolták. A hadifoglyok segítségével elsajátították a papírkészítés művészetét, és virágzó papírkészítő központ jött létre rövid időn belül. Szamarkandból hamarosan Bagdadba vezetett a papír útja a VII. században. 795 táján alapította meg Dzsafar vezír az első bagdadi papírkészítő üzemet. Az arabok sok tekintetben változtattak az eljáráson. Új nyersanyagot alkalmaztak a rongyot, mert növényi rostok nem álltak rendelkezésre. A merítőszita szövetéhez fémszálakat használtak fel. A papíriparban mai napig használatos mértékegységeket a rizmát, a koncot és az ívet is az araboknak köszönhette a világ. A vízikerékkel hajtott rongyzúzó berendezést is az arabok használták először.

A papírlapokat a víztelenítés, a nedves sajtolás és a szárítás után írhatóvá kellett tenni. Európába körülbelül 860-ban jutott el a papír, és indult lassú hódító útjára a Földközi-tenger medencéjében Egyiptomon keresztül. Egyiptomban még kb. 300 év kellett ahhoz, hogy a papiruszt és a pergament felváltsa a papír. A kereskedőkaravánok segítsége kellett ahhoz, hogy a papír egyre elterjedtebbé váljon, de még így is közel 400 év telt el,ameddig Európa szerte papírmalmokat alapítottak. Az első európai papírmalmok működésének megalapításának időpontjai, a kutatások mai állása szerint, a következők voltak: 1100-1140 spanyolok (Xativa), 1276. olaszok (Fabriano), 1338. franciák (Troyes), 1390. németek (Nürnberg), 1411. svájciak (Marly), 1469. osztrákok (St.Pölten), 1491. lengyelek (Krakkó), 1494 angolok (Stevenhage), 1499. csehek (Königsaal), 1530. magyarok (Lőcse). Az újvilágban az első papírmalom a mexikói Calchuacan városában volt 1575-ben, az amerikaiaknál Philadelphiában 1690-ben és a kanadaiaknál 1803-ban St. Andrews-ban.

Az első papírmalmokat az Ibériai-félszigeten alapították ahová a mórok közvetítésével jutott el a papírgyártás technikája. 1150-ben már olyan jó minőségű papír készült Xativa városában, hogy messze földön híres volt a városból származó papír. A Pireneusok déli lejtőin a sebes folyású patakok mellett egyre több papírmalmot alapítottak, mert a kereslet is egyre nagyobbá vált. Barcelona környékén gyártott papír eljutott Dél- Franciaországba és Itáliába is. Észak - Olaszországban a papír felhasználása gyors tempóban növekedett, a genovai könyvtári nyilvántartásokat már 1154-ben papírra jegyezték fel. A spanyol papírt a XIII. század első felében felváltja a Genova környéki, fabrianoi papírkészítő műhelyekben készült papír. Az alapításuk után néhány évvel ellátták már egész Itáliát papírral, majd hamarosan Európa szerte fabrianoi papírt használtak. A fabrianoi mesteremberek tovább tökéletesítették a papírkészítés művészetét. Továbbfejlesztették a vízikerék-meghajtású zúzóművet és a többkalapácsos rostosító gépezeteket helyeztek működésbe. Ők használtak először a világon vízjelet, és a papír írhatóvá tételéhez enyvet használtak. Ezen felül érdekvédelmi szervezetbe tömörültek.

Franciaországban a papírkészítés a XIV. század elejére tehető. Az első malomalapítást Troyes-ban jegyezték fel 1338-ban. Egy második malmot is alapítottak Troyes-ban „Moulin du Roi” (A király malma) néven 1348-ban, majd sorra alakultak a papírkészítő üzemek. A francia mesterek az olaszok által továbbfejlesztett eljárást vették át, ezért a papírjuk szilárdabb volt, mint az arab-spanyol papír, ezen felül vékonyabb volt és jobban enyvezett. A minőségi javulás a jobb nyersanyag előkészítésnek és az enyv használatának volt köszönhető.

PetraZinngiesser

Források